home
***
CD-ROM
|
disk
|
FTP
|
other
***
search
/
Chip 1996 April
/
CHIP 1996 aprilis (CD06).zip
/
CHIP_CD06.ISO
/
hypertxt.arj
/
9306
/
BUDDHIZM.CD
< prev
next >
Wrap
Text File
|
1995-04-19
|
14KB
|
234 lines
@VMeditálok, meditálunk@N
@VZen-buddhizmus a számítógépek korában@N
Steve Jobs, az Apple cég alapítója a zen-buddhizmussal
foglalkozik. Ez a gondolati játék sok számítógép-rajongót
ösztönöz szellemileg. Elég különös -- eddig úgy tudtuk, a
zen tulajdonképpen idegen a számítógépek rajongóitól.
Az elektronikus leveleknek -- ahogy más leveleknek is --
van fejlécük, megszólításuk, aláírásuk. Néhány
elektronikus levelezô a szövegeit idézetekkel is díszíti.
îgy találtam rá az alábbi mondatra is: ""Hogy hangzik, ha
csak egy kéz tapsol?"
Tehát itt van újra: zen a számítógép-univerzumban. A
kérdés egy ""koan" -- azaz elmélkedésre serkentô, rejtélyes
mondat -- a zen-buddhizmus hagyományaiból. Sok
számítógép-rajongó fordult a zen felé, köztük olyan ismert
úttörôk is, mint Steve Jobs és Douglas R. Hofstadter, a
""Gödel -- Escher -- Bach" szerzôje.
""Az agy egy olyan készülék, amellyel meggondoljuk, hogy
mit gondolunk" -- írta találóan Ambrose Gwinnett Bierce
amerikai szatirikus (élt 1842-tôl 1914-ig). A zen olyan
szellemi irányzat, amely éppen ezeket a gondolatokat akarja
kitörölni az agyból. Bolond és kifacsart, nem? Igen, s
ugyanakkor örömteli és tanulságos.
Majdnem minden kultúrában voltak emberek, akik rendkívüli
belsô tapasztalataikról tudósítottak. ïk élményeiket úgy
jellemezték, hogy azok közvetlen bizonyosságok,
kétségbevonhatatlan valóságok, de a nyelv segítségével
leírhatatlanok. E rejtélyeskedôk az élményeiket általában
vallási megnyilatkozásokként értelmezték.
Talán van az emberi agyban egy kapcsoló, amely kiváltja az
efféle érzéseket.
A zenben az a különös, hogy ezt a kapcsolót minden vallási
teketória nélkül képes átkapcsolni. A zen akkor
keletkezett, amikor a buddhizmus találkozott a kínai
kultúrával. Nem probléma, ha Ön Buddhában hisz, viszont úgy
is a zen híve lehet, ha egyetlen vallás tanítását sem
követi. A Buddha nélküli zen-buddhizmus olyan, mint a
karácsony templombajárás nélkül, de sokakat ennyi ki is
elégít. A koanok feletti meditálást, vagy azt, hogy
önmagunkba mélyedve ülünk, vagy a zen-tanítók hangos
kiáltásaitól való felriadásunkat tekintsük bátran profán
agygimnasztikának.
Ha valaki elég sokáig kitart, csodálkozni fog. Elérkezik
egy pillanat, amikor bizonyossá válik elôtte: megértette
az egész világot. Åm legyen, ha Ön ezt
""megvilágosodásnak" akarja nevezni, miért ne? A
""felfrissülés" szó is megfelelne. Szóbajöhet még a
""megújulás" vagy a ""megtisztulás" is.
ùgy illenék, hogy a számítógép-rajongóknak teljesen idegen
legyen a zen. ïk programozott emberek (control people).
Elvük az algoritmus: @Kstart -- tedd ezt, tedd azt vagy@N
@Kamazt -- vége@N. Ismerek olyan robotembereket, akik
mindennapjaikat algoritmikusan alakítják ki, vagy legalább
megpróbálják. A kávéfôzés egy szubrutin. El tudom
képzelni, hogy az ilyen emberek a következôképp meditálnak:
""start -- leülés, szem behuny, gondolkozás kikapcs, áhítat
bekapcs, szem ismét kinyit -- vége." Ez persze így
nevetséges. De mégis sok számítógépimádó gyakorolja
komolyan a zen-meditációt! Miért?
Lehet, hogy azért, mert a zen kikapcsolódás. Tíz-tizennégy
órai logikus, lépésenkénti gondolkozás, tervezés az
általánostól a kevésbé általánosig és feladatelemzés után
pihentetôen hat az agy kiszellôztetése, a normális
gondolkozási program futásának megszakítása. Éppen ez a
zen-koanok célja. A gondolkozás, s ezzel az egyénnek a
valóságtól, az alanynak a tárgytól, az érzékelônek az
érzettôl való szétválasztása megszûnik. A
""megvilágosulást" (satori) a távlatok teljes
kiszélesedéseként, vagy még inkább az összes távlat szem
elôl veszítéseként lehet a legjobban leírni. A satoriban
egyesek azoktól a sablonoktól való megszabadulást látják,
amelyekkel az érzékelt adatokat rendszerezzük.
A bristoli egyetem brit pszichológusnôje, Susan Blackmore
megmutatta egy kísérlet résztvevôinek egy utca
perspektivikus vonalrajzát, és arra kérte ôket, hogy
emlékezetbôl rajzolják le. Természetesen hibáztak, de
amikor a kutatónô a képet fordítva mutatta nekik, kevesebb
volt a hiba. Ekkor ugyanis nem utcát láttak, hanem csak
vonalmintázatot, s így az arról alkotott felfogásuk, hogy
hogyan kell egy utcának kinéznie, nem játszott szerepet a
rajzolás során. A kérdés, amit Susan Blackmore ezután
megvizsgált, az volt, hogy segít-e a meditálás a helyesen
mutatott képek esetén a hibák csökkentésében? Ha igen,
akkor ez bizonyítaná azt a tézist, hogy a meditáció segíti
az embereket az elôítéletek csökkentésében.
Három csoport vett részt a kísérletben: tapasztalt
zenszakértôk, zenben kezdôk, és egy harmadik csoport,
amelynek tagjai megtanultak néhány lazító gyakorlatot.
Blackmore a New Scientist angol tudományos lapban közölte:
""A kísérletet megelôzôen végzett meditáció nem
befolyásolta a tévedések számát, de a zenben tapasztalt
csoport jobb volt a két másik csoportnál".
A pszichológusnô azt tanácsolja, hogy legyünk
elôvigyázatosak az eredmények értékelésekor. Az olyan
emberekkel végzett pszichológiai tesztek, akik képesek a
meditációra, nem megbízhatók. Hiszen lehet, hogy a
fáradságos utat, amit a hagyományos meditációs iskolák
elôírnak, csak bizonyos jellemtípushoz tartozók képesek
végigjárni. Ha a meditáció öreg rókái különösen jó lelki
egyensúlyban vannak, éberek és dörzsöltek, akkor az
eredménynek nincs feltétlenül köze a meditációhoz.
El tudom képzelni, hogy a zen-meditáció alkalmas arra, hogy
gyakorlással kialakítsunk magunkban egy olyan képességet,
amivel a megrögzôdött viselkedési formáinkat kissé
fellazíthatjuk. Aki alkot, annak szüksége van erre a
képességre. Richard Feynman, a híres fizikus (élt 1918-tól
1988-ig) kijelentette egyszer, hogy ô tulajdonképpen csak
ahhoz az egy tanításhoz tartja magát, amit édesapjától
kapott: Fordíts meg a problémát! Próbáld meg azt egy
másik oldaláról kezelni, próbáld másképp megfogalmazni, és
valami újra fogsz rájönni. Julius S. Schwingerrel és
Shin'ichiroval közösen Feynman 1965-ben fizikai Nobel-díjat
kapott a kvantumelektrodinamika területébe tartozó
elméletéért, amely az elektromos töltések fotonokkal való
kicserélésekor fellépô kölcsönhatásokat írja le. Késôbb
felfedezte a róla elnevezett diagramokat, amelyek az elemi
részecskék viselkedését leíró matematikai kifejezések
grafikus analógiái. Mindkét esetben megfordította a
problémákat, s valami újat fedezett fel.
Ez az adottság értékes. 1983-ban Danny Hillis éppen emiatt
hívta meg a fizikust, hogy vegyen részt a Connection
Machine, az elsô valóban masszív párhuzamos számítógép
megszerkesztésében. @K(A masszívan párhuzamos gépek@N
@Kprocesszorai ugyanazon mûveletsoron dolgoznak egyidejûleg,@N
@Kmíg a ""simán" párhuzamos gépeknél egész programokon,@N
@Kprogramágakon osztozkodnak. Ez a szervezési mód ígéretes,@N
@Kde nehezen programozható -- a szerk.)@N. Feynman kíváncsi
lett a dologra -- aztán olyan programokat írt, amik
elbûvölték az informatikusokat.
Aki programozik, gyakran jól teszi, ha megfordítja a
problémát a feladat átdefiniálása érdekében. Ehhez
szárnyaló szellem, s olyan gondolkodásmód kell, amely
nincsen begyöpösödve és szereti a szabad gondolattársítást.
Az ""ötletbörze" is partner nélkül mûködik, teljesen
egyedül.
Viszont ahol stressz, kapkodás és félelem uralkodik, ott
nem születnek gondolatvillanások. Az idô sürget, a
programnak kész kell lennie -- ki tud ilyenkor kényelmesen
hátradôlni a székében, és hagyni, hogy a gondolatok
szabadon szárnyaljanak?! Ki tudná ilyenkor kikapcsolni a
gépet, és elmenni egy képzômûvészeti kiállításra?! Ki tudna
leállni, és kikapcsolni a gondolkozását?!
Még a legrosszabbak sem -- gondolom én. Ahelyett, hogy az
emberek a munkavégzésbôl a szabadidôtöltésbe vagy a
kitalálási fázisból a megvalósításiba váltanának át, a
stresszbôl pihenésbe kapcsolnak, ahogy Douglas R.
Hofstadter nevezi: idônként átlépnek a
""viselkedésmód-nélküliségbe". (Hofstadternek van még egy
szava erre: ""izmus").
Mindezek után talán már világos, hogy a zen szóhasználata
nem ad elég felvilágosítást, hiszen csak annyit mond, hogy
bizonyos emberek csinálnak valamit, amit zennek neveznek,
és ez kitisztítja az agyukat. Azt az utat, ami elvezet
ehhez az érzéshez (mások ezt ""felismerésnek" nevezik --
tôlem!), mindenkinek magának kell megtalálnia. A zen híres
tanítói még ráadásul olyan megjegyzésekkel is összezavarják
az embert, mint: ""csak ha nem keresed az utat, akkor
fogod megtalálni". Jobb, ha elôször nem is próbáljuk meg
az ilyen beszédek értelmét megfejteni. Majd rájövünk.
Meditáljon el ezen -- lehet hogy Ön egy zseni.
Mint megrögzött szkeptikus, hajlamos vagyok azt
feltételezni, hogy ennek az egésznek semmi köze a
bölcsességhez, a vallásos dolgokhoz még kevésbé. Sokkal
inkább hiszek olyan, az agyban lejátszódó fiziológiai
folyamatokban, amik satorihoz vezetnek. Ha valaki sokáig
meditál, annál kipattan a szikra? Talán elég, ha órákig
ülünk és gondolatainkat szakadatlanul egyetlen irányba
tereljük, tehát például tizenkét órán át programozunk.
Ülünk a számítógépnél, mindenki alszik, csak egy kis lámpa
és a képernyô világít, az evésrôl már régen megfeledkeztünk
(koplalunk), amikor ránktör a hajnal -- és egyszerre csak
kész a program! Nos, ilyenkor megérdemlünk egy kis
jutalmat. És valóban: gondolatainkat elárasztják a
szerencse elôjelei, egész testünk kellemesen bizsereg... a
magasban szárnyalunk... isteni érzés... Heuréka! Satori!
E vegyi jutalmat a matematikusok, rejtvényfejtôk és más
szellemi dolgozók jól ismerik. Ez az állatból emberré
fejlôdés eredménye. Megjutalmazzuk magunkat, hogy még több
jutalmat kapjunk, hogy a következô probléma felé
forduljunk. Tehát a kreativitás mindig újra motivál
bennünket, ez fajunk egyik biológiai elônye (vagy a
csimpánzok és a delfinek is átélik a satorit?).
A zen-meditáció talán egy rövidebb útja a jutalmazásnak.
Elönt bennünket az a jó érzés, hogy megoldottuk a
problémát, pedig nem is volt probléma, vagy csak egy
álprobléma volt, amit a koanok így fogalmaznak meg: ""Két
kéz tapsol. Hogy hangzik, ha csak egy kéz tapsol?" A zen
hívôi addig meditálnak ezen az ôsi koanon, amíg az agyukban
fel nem borul az a kis örömteli vödör.
Ha úgy vesszük, a zen meditáció csak egy módszer a sok
közül arra, hogy valami jót tegyünk magunknak ahelyett,
hogy a képernyô elôtt vagy programlisták felett
gubbasztanánk elkeseredve. A sport, a szex, az ínyenc ízek
élvezete, az italok is megteszi ezt, ha jól csináljuk.
Egyébként pontosan ezt tanították a zen öreg mesterei is:
a satori egy csésze tea mellett jön meg. Vagy kerti munka
közben. Ki kell várni, vagy ami még jobb: ha nem várja,
hanem mindenre elszánja magát.
@VGero von Randow@N
1953-ban született. Jelenleg a hamburgi @KDie Zeit@N
hetilap tudományos szerkesztôje. Legszebb számítógépes
élménye az volt -- vallja von Randow --, amikor az egyik
nyáron assembly nyelvû nyomtatványokat töltött ki, míg
mások a napon heverésztek, és amikor Marvin Minskyvel, a
mesterséges intelligencia prófétájával találkozott.